A HPMC kínai neve hidroxipropil-metilcellulóz. Nemionos anyag, és gyakran használják vízmegtartó szerként szárazon kevert habarcsokban. Ez a leggyakrabban használt vízmegtartó anyag a habarcsokban.
A HPMC előállítási folyamata főként egy poliszacharid alapú étertermék, amelyet pamutrost (háztartási) lúgosításával és éterezésével állítanak elő. Magában nincs töltése, nem reagál a gélképző anyagban lévő töltéssel rendelkező ionokkal, és stabil teljesítményt nyújt. Az ára is alacsonyabb, mint más típusú cellulóz-étereké, így széles körben használják szárazon kevert habarcsokban.
A hidroxipropil-metilcellulóz funkciója: Besűrítheti a frissen kevert habarcsot, hogy bizonyos nedves viszkozitást érjen el, és megakadályozza a szétválást. (Sűrűsödés) A vízvisszatartás szintén a legfontosabb tulajdonság, amely segít fenntartani a habarcsban lévő szabad víz mennyiségét, így a habarcs elkészítése után a cementtartalmú anyagnak több ideje van a hidratációra. (Vízvisszatartás) Légbuborék-képző tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek egyenletes és finom légbuborékokat hozhatnak létre a habarcs szerkezetének javítása érdekében.
Minél nagyobb a hidroxipropil-metilcellulóz-éter viszkozitása, annál jobb a vízvisszatartási teljesítménye. A viszkozitás a HPMC teljesítményének fontos paramétere. Jelenleg a különböző HPMC-gyártók különböző módszereket és eszközöket használnak a HPMC viszkozitásának mérésére. A főbb módszerek a HaakeRotovisko, a Hoppler, az Ubbelohde és a Brookfield.
Ugyanazon termék esetében a különböző módszerekkel mért viszkozitási eredmények nagyon eltérőek, némelyiknél akár kétszeres eltérés is lehet. Ezért a viszkozitás összehasonlításakor ugyanazon vizsgálati módszerek között kell elvégezni az összehasonlítást, beleértve a hőmérsékletet, a rotort stb. A részecskeméret tekintetében minél finomabb a részecske, annál jobb a vízvisszatartás. Miután a cellulóz-éter nagy részecskéi vízzel érintkeznek, a felületük azonnal feloldódik, és gélt képez, amely beburkolja az anyagot, megakadályozva a vízmolekulák további beszivárgását. Néha hosszú keverés után sem tud egyenletesen eloszlani és feloldódni, zavaros flokkuláló oldatot vagy agglomerációt képezve. Ez nagyban befolyásolja a cellulóz-éter vízvisszatartását, és az oldhatóság az egyik tényező a cellulóz-éter kiválasztásában.
A metilcellulóz-éter finomsága szintén fontos teljesítménymutató. A száraz porhabarcshoz használt MC-nek pornak kell lennie, alacsony víztartalommal, és a finomsághoz a szemcseméret 20–60%-ának 63 μm-nél kisebbnek kell lennie. A finomság befolyásolja a hidroxipropil-metilcellulóz-éter oldhatóságát. A durva MC általában szemcsés, és könnyen oldódik vízben csomósodás nélkül, de az oldódási sebesség nagyon lassú, ezért nem alkalmas száraz porhabarcsban való felhasználásra.
A száraz porhabarcsban az MC-t cementáló anyagok, például adalékanyag, finom töltőanyag és cement között diszpergálják, és csak kellően finom por esetén kerülhető el a metil-cellulóz-éter agglomerációja vízzel keveréskor. Amikor az MC-t vízzel adják az agglomerátumok feloldására, nagyon nehéz diszpergálni és feloldani. Az MC durva finomsága nemcsak pazarlás, hanem a habarcs helyi szilárdságát is csökkenti. Ha egy ilyen száraz porhabarcsot nagy területen alkalmaznak, a helyi száraz porhabarcs kötési sebessége jelentősen csökken, és a különböző kötési idők miatt repedések jelennek meg. A mechanikus szerkezetű szóróhabarcs esetében a finomságra vonatkozó követelmény magasabb a rövidebb keverési idő miatt. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a viszkozitás, annál jobb a vízvisszatartó hatás. Minél nagyobb azonban az MC viszkozitása és minél nagyobb a molekulatömege, az oldhatóságának ennek megfelelő csökkenése negatívan befolyásolja a habarcs szilárdságát és szerkezeti teljesítményét.
Minél nagyobb a viszkozitás, annál nyilvánvalóbb a habarcsra gyakorolt sűrűsödő hatás, de ez nem egyenesen arányos. Minél nagyobb a viszkozitás, annál viszkózusabb a nedves habarcs, azaz az építés során ez a kaparóhoz való tapadásban és az aljzathoz való nagy tapadásban nyilvánul meg. De ez nem segít a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának növelésében. Vagyis az építés során a megereszkedésgátló tulajdonság nem egyértelmű. Ezzel szemben egyes közepes és alacsony viszkozitású, de módosított metilcellulóz-éterek kiváló teljesítményt nyújtanak a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának javításában.
A HPMC vízvisszatartása szintén összefügg az alkalmazott hőmérséklettel, és a metil-cellulóz-éter vízvisszatartása a hőmérséklet növekedésével csökken. A tényleges anyagfelhasználásokban azonban a száraz porhabarcsot gyakran forró felületekre viszik fel magas hőmérsékleten (40 foknál magasabb) számos környezetben, például nyáron a napsütésben a külső falak gipszvakolatánál, ami gyakran felgyorsítja a cement kikeményedését és a száraz porhabarcs keményedését. A vízvisszatartási sebesség csökkenése azt a nyilvánvaló érzést kelti, hogy mind a bedolgozhatóság, mind a repedésállóság csökken, és különösen fontos a hőmérsékleti tényezők hatásának csökkentése ilyen körülmények között.
E tekintetben a metil-hidroxietil-cellulóz-éter adalékanyagokat jelenleg a technológiai fejlődés élvonalának tekintik. Bár a metil-hidroxietil-cellulóz mennyiségét növelték (nyári formula), a bedolgozhatóság és a repedésállóság még mindig nem felel meg a felhasználási igényeknek. Az MC speciális kezelésével, például az éteresítés mértékének növelésével stb. a vízvisszatartó hatás magasabb hőmérsékleten is fenntartható, így jobb teljesítményt nyújt zord körülmények között.
A HPMC adagolása nem lehet túl magas, különben megnő a habarcs vízigénye, a simítóhoz tapad, és a kötési idő túl hosszú lesz, ami befolyásolja a kivitelezhetőséget. A különböző habarcstermékek eltérő viszkozitású HPMC-t használnak, és a nagy viszkozitású HPMC-t nem szabad véletlenszerűen használni. Ezért, bár a hidroxipropil-metilcellulóz termékek jók, helyes használat esetén elismerést kapnak. A megfelelő HPMC kiválasztása a vállalati laboratóriumi személyzet elsődleges felelőssége. Jelenleg sok gátlástalan kereskedő kever HPMC-t, és a minősége meglehetősen rossz. Egy bizonyos cellulóz kiválasztásakor a laboratóriumnak jó munkát kell végeznie a kísérletben, hogy biztosítsa a habarcstermék stabilitását, és ne legyen mohó az olcsóságért, ami szükségtelen veszteségeket okozna.
Közzététel ideje: 2023. május 4.