A. A vízvisszatartás szükségessége
A habarcs vízmegtartó képessége a habarcs vízmegtartó képességére utal. A rossz vízmegtartó képességű habarcs szállítás és tárolás során hajlamos a kivérzésre és szétválásra, azaz a víz a tetején úszik, a homok és a cement pedig lesüllyed. Használat előtt újra kell keverni.
Minden olyan alapnak, amelyhez habarcs szükséges az építéshez, van bizonyos vízfelvétele. Ha a habarcs vízvisszatartása rossz, a készre kevert habarcs a habarcs felhordása során, amint érintkezésbe kerül a tömbbel vagy az alappal, azonnal felszívódik. Ugyanakkor a habarcs külső felülete elpárologtatja a vizet a légkörbe, ami a kiszáradás miatt nem elegendő nedvességet eredményez a habarcsban, ami befolyásolja a cement további hidratációját, és egyúttal befolyásolja a habarcs szilárdságának normális fejlődését, aminek következtében a szilárdság, különösen a megkeményedett habarcs és az alapréteg közötti határfelületen, csökken, ami a habarcs repedéséhez és leválásához vezet. A jó vízvisszatartó habarcs esetében a cement hidratációja viszonylag megfelelő, a szilárdság normálisan fejlődik, és jobban kötődik az alapréteghez.
A készre kevert habarcsot általában vízelnyelő blokkok közé építik, vagy az alapra kenik, így az alappal egy egésszé válik. A habarcs rossz víztartó képessége a következőképpen befolyásolja a projekt minőségét:
1. A habarcsból származó túlzott vízveszteség miatt ez befolyásolja a habarcs normál koagulációját és keményedését, és csökkenti a habarcs és a felület közötti kötőerőt, ami nemcsak az építési műveletek szempontjából kényelmetlen, hanem csökkenti a falazat szilárdságát is, ezáltal jelentősen csökkentve a projekt minőségét.
2. Ha a habarcs nem jól köt, a téglák könnyen felszívják a vizet, ami miatt a habarcs túl száraz és sűrű lesz, a felhordás pedig egyenetlen. A projekt megvalósítása során ez nemcsak a haladást befolyásolja, hanem a zsugorodás miatt a falat is repedésekre hajlamosítja;
Ezért a habarcs vízmegtartó képességének növelése nemcsak az építkezés szempontjából előnyös, hanem a szilárdságot is növeli.
B. Hagyományos vízvisszatartási módszerek
A hagyományos megoldás az alap öntözése, de lehetetlen biztosítani, hogy az alap egyenletesen nedves legyen. A cementhabarcs ideális hidratációs célja az alapon: a cementhidratációs termék az alap vízfelvételi folyamatával együtt behatol az alapba, hatékony „kulcskötést” képezve az alappal, így elérve a szükséges kötésszilárdságot.
Az alap felületére közvetlenül öntözve az alap vízfelvételének jelentős eloszlása előfordulhat a hőmérséklet, az öntözési idő és az öntözés egyenletessége miatt. Az alap kevésbé szívja fel a vizet, és továbbra is felszívja a habarcsban lévő vizet. Mielőtt a cement hidratációja megkezdődne, a víz felszívódik, ami befolyásolja a cement hidratációs és hidratációs termékeinek behatolását a mátrixba; az alap nagy vízfelvétellel rendelkezik, és a habarcsban lévő víz az alapba áramlik. A közeg migrációs sebessége lassú, és még egy vízben gazdag réteg is kialakul a habarcs és a mátrix között, ami szintén befolyásolja a kötés szilárdságát. Ezért a szokásos alapöntözési módszer alkalmazása nemcsak nem oldja meg hatékonyan az alap magas vízfelvételének problémáját, hanem befolyásolja a habarcs és az alap közötti kötés szilárdságát is, ami üregesedést és repedéseket eredményez.
C. A hatékony vízvisszatartás szerepe
A habarcs magas vízvisszatartó képessége számos előnnyel jár:
1. A kiváló vízvisszatartó képesség hosszabb ideig nyitva tartja a habarcsot, és előnyei a nagy felületű konstrukció, a vödörben való hosszú élettartam, valamint a kötegelt keverés és a kötegelt felhasználás.
2. A jó vízvisszatartó képesség miatt a habarcsban lévő cement teljesen hidratált, hatékonyan javítva a habarcs kötési teljesítményét.
3. A habarcs kiváló vízvisszatartó képességgel rendelkezik, ami kevésbé hajlamosítja a szétválásra és a kivérzésre, valamint javítja a habarcs bedolgozhatóságát és kivitelezhetőségét.
Közzététel ideje: 2023. április 27.