A készre kevert habarcsban a hozzáadott mennyiségcellulóz-éternagyon alacsony, de jelentősen javíthatja a nedves habarcs teljesítményét, és ez a fő adalékanyag, amely befolyásolja a habarcs építési teljesítményét. A különböző fajtájú, különböző viszkozitású, különböző szemcseméretű, különböző viszkozitási fokú és hozzáadott mennyiségű cellulóz-éterek ésszerű kiválasztása pozitív hatással lesz a száraz porhabarcs teljesítményének javulására.
Jelenleg sok falazó- és vakolathabarcsnak gyenge a vízvisszatartó képessége, és a víziszap néhány perc állás után szétválik. A vízvisszatartás a metil-cellulóz-éter egyik fontos teljesítménye, és ez olyan teljesítmény is, amelyre számos hazai szárazkeverékes habarcsgyártó figyel, különösen a magas hőmérsékletű déli régiókban. A száraz keverék habarcs vízmegtartó hatását befolyásoló tényezők közé tartozik a hozzáadott MC mennyisége, az MC viszkozitása, a részecskék finomsága és a felhasználási környezet hőmérséklete.
1. Koncepció
A cellulóz-éter természetes cellulózból kémiai módosítással előállított szintetikus polimer. A cellulóz-éter a természetes cellulóz származéka. A cellulóz-éter előállítása eltér a szintetikus polimerektől. Legelemibb anyaga a cellulóz, egy természetes polimer vegyület. A cellulóz természetes szerkezetének sajátosságai miatt maga a cellulóz nem tud reagálni éterező szerekkel. A duzzasztószer kezelése után azonban a molekulaláncok és a láncok közötti erős hidrogénkötések tönkremennek, és a hidroxilcsoport aktív felszabadulása reaktív alkálifém-cellulózzá válik. Szerezzen cellulóz-étert.
A cellulóz-éterek tulajdonságai a szubsztituensek típusától, számától és eloszlásától függenek. A cellulóz-éterek osztályozása a szubsztituensek típusán, az éteresítés mértékén, az oldhatóságon és a kapcsolódó alkalmazási tulajdonságokon is alapul. A molekulalánc szubsztituenseinek típusa szerint monoéterre és vegyes éterre osztható. Általában MC-t használunk monoéterként, és PMC-t vegyes éterként. Az MC metil-cellulóz-éter a természetes cellulóz glükóz egységében a hidroxilcsoport metoxicsoporttal helyettesített terméke. Ez egy olyan termék, amelyet úgy állítanak elő, hogy az egység hidroxilcsoportjának egy részét metoxicsoporttal, egy másik részét pedig hidroxi-propilcsoporttal helyettesítik. A szerkezeti képlet a [C6H7O2(OH)3-mn(OCH3)m[OCH2CH(OH)CH3]n]x Hidroxietil-metil-cellulóz-éter HEMC, ezek a főbb fajták, amelyeket széles körben használnak és értékesítenek a piacon.
Oldhatóságát tekintve ionosra és nemionosra osztható. A vízoldható nemionos cellulóz-éterek főként két sorozatból állnak alkil-éterekből és hidroxi-alkil-éterekből. Az ionos CMC-t főként szintetikus mosószerekben, textilnyomtatásban és -festésben, élelmiszer- és olajkutatásban használják. A nemionos MC-t, PMC-t, HEMC-t stb. főként építőanyagokban, latexbevonatokban, gyógyszerekben, napi vegyszerekben stb. használják. Sűrítőként, vízmegtartó szerként, stabilizátorként, diszpergálószerként és filmképző szerként használják.
2. A cellulóz-éter vízvisszatartása
A cellulóz-éter vízvisszatartása: Az építőanyagok, különösen a száraz porhabarcs gyártásában a cellulóz-éter pótolhatatlan szerepet játszik, különösen a speciális habarcs (módosított habarcs) gyártásánál, nélkülözhetetlen és fontos alkotóeleme .
A vízben oldódó cellulóz-éter fontos szerepe a habarcsban alapvetően három aspektusból áll, az egyik a kiváló vízmegtartó képesség, a másik a habarcs konzisztenciájára és tixotrópiájára gyakorolt hatás, a harmadik pedig a cementtel való kölcsönhatás. A cellulóz-éter vízvisszatartó hatása függ az alapréteg vízfelvételétől, a habarcs összetételétől, a habarcsréteg vastagságától, a habarcs vízigényétől, valamint a kötőanyag kötési idejétől. Maga a cellulóz-éter vízvisszatartása magának a cellulóz-éternek az oldhatóságából és kiszáradásából fakad. Mindannyian tudjuk, hogy bár a cellulóz molekulalánca nagyszámú, jól hidratálható OH-csoportot tartalmaz, vízben nem oldódik, mivel a cellulóz szerkezete nagyfokú kristályosodást mutat.
A hidroxilcsoportok hidratáló képessége önmagában nem elegendő a molekulák közötti erős hidrogénkötések és van der Waals erők fedezésére. Ezért csak megduzzad, de nem oldódik vízben. Ha egy szubsztituenst viszünk be a molekulaláncba, akkor nemcsak a szubsztituens roncsolja a hidrogénláncot, hanem a láncok közötti hidrogénkötés is tönkremegy a szubsztituens szomszédos láncok közé ékelődése miatt. Minél nagyobb a szubsztituens, annál nagyobb a távolság a molekulák között. Minél nagyobb a távolság. Minél nagyobb a hidrogénkötések roncsoló hatása, a cellulóz-éter a cellulózrács kitágulása és az oldat bejutása után vízoldhatóvá válik, és nagy viszkozitású oldatot képez. Amikor a hőmérséklet emelkedik, a polimer hidratáltsága gyengül, és a láncok közötti víz kiszorul. Amikor a dehidratáló hatás elegendő, a molekulák aggregálódni kezdenek, háromdimenziós hálózati szerkezetű gélt képezve és kihajtva. A habarcs vízvisszatartását befolyásoló tényezők közé tartozik a cellulóz-éter viszkozitása, a hozzáadott mennyiség, a részecskék finomsága és a használati hőmérséklet.
Minél nagyobb a cellulóz-éter viszkozitása, annál jobb a vízmegtartó képessége. A viszkozitás az MC teljesítményének fontos paramétere. Jelenleg a különböző MC gyártók különböző módszereket és eszközöket használnak az MC viszkozitásának mérésére. A fő módszerek Haake Rotovisko, Hoppler, Ubbelohde és Brookfield. Ugyanazon termék esetében a különböző módszerekkel mért viszkozitási eredmények nagyon eltérőek, sőt némelyiknél megduplázódott a különbség. Ezért a viszkozitás összehasonlításakor ugyanazokat a vizsgálati módszereket kell elvégezni, beleértve a hőmérsékletet, a rotort stb.
Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a viszkozitás, annál jobb a vízvisszatartó hatás. Azonban minél nagyobb az MC viszkozitása és nagyobb molekulatömege, az oldhatóság ennek megfelelő csökkenése negatív hatással lesz a habarcs szilárdságára és szerkezeti teljesítményére. Minél nagyobb a viszkozitás, annál szembetűnőbb a habarcs sűrítő hatása, de ez nem egyenesen arányos. Minél nagyobb a viszkozitás, annál viszkózusabb lesz a nedves habarcs, vagyis az építés során a kaparóhoz tapadva és az aljzathoz való jó tapadásban nyilvánul meg. De nem hasznos magának a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának növelése. Az építés során a lehajlásgátló teljesítmény nem nyilvánvaló. Éppen ellenkezőleg, néhány közepes és alacsony viszkozitású, de módosított metil-cellulóz-éter kiváló teljesítményt nyújt a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának javításában.
Minél nagyobb mennyiségű cellulóz-étert adnak a habarcshoz, annál jobb a vízmegtartó képesség, és minél nagyobb a viszkozitás, annál jobb a vízmegtartó képesség.
Ami a szemcseméretet illeti, minél finomabb a részecske, annál jobb a vízvisszatartás. Miután a cellulóz-éter nagy részecskéi vízzel érintkeznek, a felület azonnal feloldódik, és gélt képezve beburkolja az anyagot, hogy megakadályozza a vízmolekulák további beszivárgását. Néha még hosszan tartó keverés után sem tud egyenletesen eloszlatni és feloldódni, zavaros flokkuláló oldatot vagy agglomerációt képezve. Nagymértékben befolyásolja a cellulóz-éter vízvisszatartását, és az oldhatóság az egyik tényező a cellulóz-éter kiválasztásánál.
A finomság a metil-cellulóz-éter fontos teljesítménymutatója is. A száraz porhabarcshoz használt MC-nek pornak kell lennie, alacsony víztartalommal, és a finomsághoz a részecskeméret 20–60%-a is megköveteli, hogy 63 um-nál kisebb legyen. A finomság befolyásolja a metil-cellulóz-éter oldhatóságát. A durva MC általában szemcsés, és könnyen oldódik vízben agglomeráció nélkül, de az oldódási sebesség nagyon lassú, ezért nem alkalmas száraz porhabarcsban való használatra. A száraz porhabarcsban az MC-t a cementáló anyagok, például adalékanyag, a finom töltőanyag és a cement között diszpergálják, és csak elég finom por képes elkerülni a metil-cellulóz-éter agglomerációját vízzel való keveréskor. Ha az MC-t vízzel adják az agglomerátumok feloldására, nagyon nehéz diszpergálni és feloldani.
Az MC durva finomsága nemcsak pazarló, hanem csökkenti a habarcs helyi szilárdságát is. Ha egy ilyen száraz porhabarcsot nagy területen alkalmazunk, akkor a helyi száraz porhabarcs kötési sebessége jelentősen csökken, és az eltérő kötési idők miatt repedések jelennek meg. A mechanikus felépítésű szórt habarcsnál a rövidebb keverési idő miatt nagyobb a finomsági követelmény. Az MC finomsága bizonyos hatással van a vízvisszatartására is. Általánosságban elmondható, hogy az azonos viszkozitású, de eltérő finomságú metil-cellulóz-étereknél azonos hozzáadott mennyiség mellett minél finomabb, annál jobb a vízvisszatartó hatás.
Az MC vízvisszatartása az alkalmazott hőmérséklettel is összefügg, a metil-cellulóz-éter vízvisszatartása pedig a hőmérséklet emelkedésével csökken. A tényleges anyagfelhasználások során azonban a száraz porhabarcsot gyakran alkalmazzák forró aljzatokra magas hőmérsékleten (40 fok felett) számos környezetben, például a külső falak gittvakolása nyáron a napsütésben, ami gyakran felgyorsítja a cement megkötését és a száraz porhabarcs keményedését. A vízvisszatartási arány csökkenése azt a nyilvánvaló érzést eredményezi, hogy a bedolgozhatóság és a repedésállóság egyaránt érintett, és ilyen körülmények között különösen kritikus a hőmérsékleti tényezők hatásának csökkentése.
Bármetil-hidroxi-etil-cellulóz-éterAz adalékanyagokat jelenleg a technológiai fejlődés élvonalában lévőnek tekintik, hőmérsékletfüggőségük továbbra is a száraz porhabarcs teljesítményének gyengüléséhez vezet. A metil-hidroxi-etil-cellulóz mennyisége ugyan megnövekedett (nyári formula), de a bedolgozhatóság és a repedésállóság továbbra sem tudja kielégíteni a felhasználási igényeket. Az MC speciális kezelésével, mint például az éteresítés mértékének növelése stb., a vízvisszatartó hatás magasabb hőmérsékleten is fenntartható, így jobb teljesítményt nyújt zord körülmények között is.
Feladás időpontja: 2024.04.28