A különbség a cellulóz HPMC és MC, HEC, CMC között

A cellulóz-éter a polimer vegyületek fontos osztálya, amelyet széles körben használnak az építőiparban, az orvostudományban, az élelmiszeriparban és más területeken. Közülük a HPMC (hidroxi-propil-metil-cellulóz), az MC (metil-cellulóz), a HEC (hidroxi-etil-cellulóz) és a CMC (karboxi-metil-cellulóz) négy általános cellulóz-éter.

Metil-cellulóz (MC):
Az MC hideg vízben oldódik, forró vízben pedig nehezen oldódik. A vizes oldat nagyon stabil a pH=3-12 tartományban, jól kompatibilis, és különféle felületaktív anyagokkal, például keményítővel és guargumival keverhető. Amikor a hőmérséklet eléri a gélesedési hőmérsékletet, gélesedés következik be.
Az MC vízvisszatartása a hozzáadott mennyiségtől, viszkozitástól, részecskefinomságtól és oldódási sebességtől függ. Általában a vízvisszatartási arány magas, ha a hozzáadott mennyiség nagy, a részecskék finomak és a viszkozitásuk magas. Közülük a hozzáadott mennyiségnek van a legnagyobb hatása a vízvisszatartásra, és a viszkozitás szintje nem arányos a vízvisszatartási rátával. Az oldódási sebesség főként a cellulózszemcsék felületmódosítási fokától és szemcsefinomságától függ.
A hőmérséklet-változások súlyosan befolyásolják az MC vízvisszatartását. Általában minél magasabb a hőmérséklet, annál rosszabb a vízvisszatartás. Ha a habarcs hőmérséklete meghaladja a 40 °C-ot, az MC vízvisszatartása jelentősen csökken, ami súlyosan befolyásolja a habarcs építési teljesítményét.
Az MC jelentős hatással van a habarcs építési teljesítményére és tapadására. Itt a „tapadás” a dolgozó építőszerszámai és a falfelület közötti tapadást, azaz a habarcs nyírási ellenállását jelenti. Minél nagyobb a tapadás, annál nagyobb a habarcs nyírószilárdsága, annál nagyobb erőt igényel a munkás a használat során, és a habarcs rossz építési teljesítménye. Az MC tapadása a cellulóz-éter termékek között közepes.

Hidroxipropil-metil-cellulóz (HPMC):
A HPMC vízben könnyen oldódik, de forró vízben nehezen oldódik. Forró vízben gélesedési hőmérséklete azonban lényegesen magasabb, mint az MC-é, és hideg vízben való oldhatósága is jobb, mint az MC-é.
A HPMC viszkozitása a molekulatömeggel függ össze, és a viszkozitás magas, ha a molekulatömeg nagy. A hőmérséklet is befolyásolja a viszkozitását, és a viszkozitás a hőmérséklet emelkedésével csökken, de az a hőmérséklet, amelynél a viszkozitása csökken, alacsonyabb, mint az MC-é. Oldata szobahőmérsékleten stabil.
A HPMC vízvisszatartása függ a hozzáadott mennyiségtől és viszkozitástól stb. A vízvisszatartási sebesség azonos adagolási mennyiség mellett nagyobb, mint az MC-é.
A HPMC savakkal és lúgokkal szemben stabil, vizes oldata 2-12 pH-tartományban nagyon stabil. A nátronlúg és a mészvíz csekély hatással van a teljesítményére, de a lúg felgyorsíthatja az oldódást és növelheti a viszkozitást. A HPMC stabil az általános sókkal szemben, de ha a sóoldat koncentrációja magas, a HPMC-oldat viszkozitása megnő.
A HPMC keverhető vízben oldódó polimer vegyületekkel, hogy egységes, nagyobb viszkozitású oldatot képezzen, mint például polivinil-alkohol, keményítő-éter, növényi gumi stb.
A HPMC enzimrezisztenciája jobb, mint az MC-nek, és oldata kevésbé érzékeny az enzimes lebontásra, mint az MC. A HPMC jobban tapad a habarcshoz, mint az MC.

Hidroxi-etil-cellulóz (HEC):
A HEC oldódik hideg vízben, és nehezen oldódik forró vízben. Az oldat magas hőmérsékleten stabil, és nem rendelkezik géles tulajdonságokkal. Habarcsban hosszú ideig használható magas hőmérsékleten, de vízvisszatartó képessége kisebb, mint az MC.
A HEC stabil az általános savakkal és lúgokkal szemben, a lúgok felgyorsíthatják oldódását és kismértékben növelhetik a viszkozitást, vízben való diszpergálhatósága pedig valamivel gyengébb, mint az MC és a HPMC.
A HEC-nek jó a felfüggesztési teljesítménye a habarcshoz, de a cementnek hosszabb a késleltetési ideje.
Egyes hazai vállalkozások által gyártott HEC teljesítménye alacsonyabb, mint az MC magas víz- és hamutartalma miatt.

Karboxi-metil-cellulóz (CMC):
A CMC egy ionos cellulóz-éter, amelyet reakciókezelések sorozatával állítanak elő, miután természetes szálakat (például pamutot) lúggal kezelnek, és éterezőszerként klór-ecetsavat használnak. A helyettesítés mértéke általában 0,4 és 1,4 között van, teljesítményét nagyban befolyásolja a helyettesítés mértéke.
A CMC sűrítő és emulgeáló stabilizáló hatással rendelkezik, és olajat és fehérjét tartalmazó italokban használható emulgeáló stabilizáló szerepet tölt be.
A CMC-nek vízvisszatartó hatása van. Húskészítményekben, kenyérben, párolt zsemlében és más élelmiszerekben szerepet játszhat a szövetek javításában, kevésbé illékonyabbá teheti a vizet, növelheti a termék hozamát és javíthatja az ízt.
A CMC zselésítő hatású, zselé és lekvár készítésére használható.
A CMC filmréteget képezhet az élelmiszerek felületén, amely bizonyos védőhatást fejt ki a gyümölcsökre és zöldségekre, és meghosszabbítja a gyümölcsök és zöldségek eltarthatóságát.

Ezeknek a cellulóz-étereknek megvannak a saját egyedi tulajdonságai és alkalmazási területei. A megfelelő termékek kiválasztását az egyedi alkalmazási követelményeknek és a környezeti feltételeknek megfelelően kell meghatározni.


Feladás időpontja: 2024.10.29