A diszpergálható polimer port és más szervetlen kötőanyagokat (például cement, oltott mész, gipsz stb.) és különféle adalékanyagokat, töltőanyagokat és egyéb adalékanyagokat (például metil-hidroxi-propil-cellulóz-étert, keményítő-étert, lignocellulózt, hidrofób anyagokat stb.) fizikailag összekevernek a mortar szárazon kevert előállításához. Ha a szárazon kevert habarcsot vízzel keverjük, hidrofil védőkolloid és mechanikai nyírás hatására a latexpor részecskék szétszóródnak a vízben.
Az egyes részekre bontott latexporok eltérő jellemzői és módosulása miatt ez a hatás is eltérő, van, amelyik folyást elősegítő, míg van, amelyik tixotrópiát fokozó hatású. Hatásmechanizmusa sok szempontból ered, beleértve a latexpor hatását a víz affinitására a diszpergálás során, a latexpor diszpergálás utáni eltérő viszkozitásának hatását, a védőkolloid hatását, valamint a cement- és vízöv hatását. Az alábbi tényezők befolyása magában foglalja a habarcs levegőtartalmának növelésére és a légbuborékok eloszlására gyakorolt hatást, valamint a saját adalékanyagainak hatását és a más adalékokkal való kölcsönhatást. Ezért az újradiszpergálható polimer por testre szabott és részekre bontott kiválasztása fontos eszköz a termékminőség befolyásolására. Közülük az elterjedtebb álláspont az, hogy az újradiszpergálható polimerpor általában növeli a habarcs levegőtartalmát, ezzel kenve a habarcs szerkezetét, illetve a polimer por affinitását és viszkozitását, különösen, ha a védőkolloidot diszpergálják a vízhez. Az α növekedése hozzájárul az építőhabarcs kohéziójának javításához, ezáltal a habarcs bedolgozhatóságának javításához. Ezt követően a latexpor diszperziót tartalmazó nedves habarcsot felvisszük a munkafelületre. A nedvesség három szinten történő csökkentésével – az alapréteg felszívódása, a cementhidratációs reakció fogyasztása, valamint a felületi nedvesség levegőbe párolgása – a gyantaszemcsék fokozatosan megközelítik a , a határfelület fokozatosan összeolvad egymással, végül folytonos polimer filmmé válik. Ez a folyamat főleg a habarcs pórusaiban és a szilárd anyag felületén megy végbe.
Hangsúlyozni kell, hogy annak érdekében, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlan legyen, vagyis amikor a polimer film nem diszpergálódik újra, amikor ismét vízzel találkozik, az újradiszpergálható polimer por védőkolloidját el kell választani a polimer filmrendszertől. Ez egy lúgos cementhabarcs rendszerben nem probléma, mert a cement hidratációja során keletkező lúg elszappanosítja, ugyanakkor a kvarc anyagok adszorpciója fokozatosan elválik a rendszertől hidrofil védelem nélkül. A kolloid, egy vízben oldhatatlan film, amely újradiszpergálható latexpor egyszeri diszperziójával képződik, nemcsak száraz körülmények között, hanem hosszan tartó vízbe merítés esetén is működhet. Nem lúgos rendszerekben, például gipszrendszerekben vagy csak töltőanyagot tartalmazó rendszerekben a végső polimer filmben valamilyen oknál fogva részben még jelen vannak a védőkolloidok, amelyek befolyásolják a fólia vízállóságát, de mivel ezeket a rendszereket nem alkalmazzák. Hosszú távú vízbe merítés esetén, és a polimer továbbra is egyedülálló mechanikai tulajdonságaival rendelkezik, nem befolyásolja a diszpergálható polimer por alkalmazását ezekben a rendszerekben.
Feladás időpontja: 2024.04.25